• A veszettség heveny, halálos lefolyású, vírus okozta betegség
• A vírus harapás útján, nyállal jut a szövetekbe, és idegsejtekben szaporodik el
• Létezik klasszikus vagy dühöngő veszettség, és csendes veszettség
• A veszettség védőoltással megelőzhető

Veszettség leírása

A veszettség heveny, ritka kivételektől eltekintve halálos lefolyású, vírus okozta agy- és gerincvelő-gyulladásban megnyilvánuló betegség, amely az állatokban és az emberben egyaránt előfordul.

A veszettség ősidők óta ismeretes. Első leírása Babilonból i.e. 2300-ból származik. Később Demokritosz (i.e. 500) a veszettségnek kutyaharapással való terjedésére figyelmeztetett. Ennek ellenére a betegség keletkezésével kapcsolatos hiedelmeket csak a XIX. században sikerült eloszlatni, amikor is a betegség fertőző eredetét tisztázták. Zinke mutatott rá a kutya nyálának fertőzőképességére (1804). Pasteur és munkatársai dolgozták ki a veszettség elleni védőoltást (1885), amelyet Hőgyes tökéletesített (1888).

A veszettség világszerte, minden kontinensen előfordul. Magyarországon a róka, illetve más vadon élő húsevő állatok által közvetített sylvaticus (erdei) veszettség honos. Az utóbbi években az ország egyre nagyobb területén végzett csalétkes vakcinázás a betegség előfordulási arányát jelentősen csökkentette. Hazánkban a kutya és a macska (!) közvetítette urbanus (ember által lakott területeken előforduló) veszettség a kutyák nyilvántartása, rendszeres, megelőző célú vakcinázása eredményeként eltűnt, azonban egyedi esetek gyakran előfordulnak.

A betegséget a Lyssavirus genusba tartozó veszettségvírus idézi elő. A vírus harapás útján, nyállal jut a szövetekbe, ahol először az izomsejtekben mutatható ki, azonban nagyobb tömegben csak az idegsejtekben szaporodik el. A lappangási idő első kétharmadában a vírus a fertőzés helyén marad. A perifériás idegekbe bejutott vírus 2-5 mm/óra sebességgel haladva jut el a központi idegrendszerbe. Ezt követően mind a gerincvelőben, mind az agyvelőben tömegesen elszaporodik. Innen ugyancsak az idegpályák mentén eljut a nyálmirigyekbe. Ezért a nyálával (így a harapással) vírust ürítő állat többnyire már beteg, és néhány napon belül megjelennek rajta a veszettség klinikai tünetei.

A betegség lefolyása

A lappangási idő igen tág határok között változik, általában 2-8 hét. Megfigyeltek azonban rövidebb (5 nap) és hosszabb (209 nap) lappangási időt is.

A klinikai tünetek állatfajok szerint változatosak lehetnek. A klasszikus vagy dühöngő veszettség esetén az állat nyálzik, hangja rekedt lesz, majd viselkedése támadóvá válik. Az állat nem tud nyelni, kancsalság jelentkezik, a végső szakaszban a törzs- és végtagizmok is bénulnak. A csendes veszettség alkalmával kimarad a dühöngési szakasz, a határozatlan bevezető tünetek közvetlenül bénulásba mennek át. Ez a betegségforma is halálos kimenetelű. Mind az emlősállatokban, mind az emberben a klinikailag megnyilvánuló veszettségből való felgyógyulás a kivételes ritkaságok közé tartozik.

A veszettség-fertőzöttségre gyanús, embert mart húsevőket (kutyát, macskát) 90 napos, míg a tünetmentes, de embert mart, és ezért veszettség szempontjából aggályosnak minősülő húsevőket 14 napos hatósági megfigyelés alá kell vonni, hogy megítélhessük, szükséges-e a sérült embert védőoltásban részesíteni

Megelőzés

A kutyák megelőző célú, veszettség elleni védőoltása kötelező, de célszerű minél több macskát is beoltani. A kutyákat évente egyszer, a kölyökkutyákat először három hónapos korukban, majd ezt követően egy éves koruk előtt még egy alkalommal vakcinázzuk, monovalens veszettség elleni vakcinával.

Hazánkban az urbanus veszettség felszámolása óta az ember veszettsége ritkán fordul elő, az esetek fele macskától (!) eredt. A klinikai tünetekben megnyilvánuló betegség igen ritka kivételektől eltekintve halállal végződik. A veszettség elleni védekezés részletes szabályait a 164/2008. (XII.20.) FVM rendelet írja elő. A veszettség megelőzése szempontjából nagy jelentősége van a felelős állattartói gondolkodásmódnak és a veszettségoltási fegyelem betartásának. Csak így tartható fenn a hosszú évek kemény munkájával kialakított kedvező járványügyi helyzet.

Irodalmi forrás:
Varga János, Tuboly Sándor, Mészáros János [1999]: A háziállatok fertőző betegségei. Mezőgazda Kiadó Budapest

További információ a témában: Veszettség, Wikipedia »