Az idei év madara, a széncinege a viselkedésökológusok egyik kedvenc „háziállata”, így táplálkozási szokásairól, fészkeléséről meglehetősen sokat tudunk. A széncinege - más cinegefajokhoz hasonlóan - rovarevő madár. A költési időszakban fő táplálékát a lombrágó hernyók teszik ki, de szívesen fogyaszt nagytestű szúnyogokat, kifejlett lepkéket, lombfogyasztó bogarakat, poloskákat és pókokat.
Költési időszakon kívül is rovarkoszton él, télen azonban táplálékának jelentős részét különféle magvak alkotják, etetőktől távol főként gyomnövények magjai. Táplálékát aktívan keresi, főként a fák lombkoronájában és kisebb részt a talajon.
Fürdő széncinege.
Amikor a lombrágó hernyók tömegesen fordulnak elő egy területen, a széncinkék szinte kizárólag ezen élnek, és ezzel etetik fiókáikat is. Ezt a viselkedésformát laborkísérletekkel is igazolták. Kiderült, hogy a madarat olyan agyi struktúrák segítik, ami lehetővé teszik, hogy a gyakori táplálékot nagy hatékonysággal tudja megpillantani és kiválasztani. Más vizsgálatokkal azt sikerült bizonyítani, hogy megfelelően magas zsákmánysűrűségnél (hernyó) a cinke válogat, és bár fogyaszt a kisebb hernyókból is, de a nagyobb zsákmányt preferálja. Az etetési intenzitás nem függ a fiókák számától (a kékcinkével ellentétben), így ez utóbbi megállapítás energetikai szempontból érthető.
Csapadékos időben, vagy ha a hernyók egyedszáma lecsökken, többek között a védett zugokból kiszedett pókok lehetnek a fő táplálékállatai, ilyenkor a zsákmány-keresési idők növekednek.
A széncinege a legnagyobb cinegefajunk (Fotók: Orbán Zoltán).
Éppen ezért a kiskertekben, gyümölcsösökben a cinegék mesterséges odúban való megtelepítését a táplálékellátottságra is tekintettel érdemes végezni. A nagy tömegű lombrágó hernyók költési időszakban ideális táplálékot jelentenek, de érdemes gondolni arra, hogy alacsony hernyósűrűség mellett (különösen, ha növényvédelmet is alkalmaznak a gyümölcsösben) is tudjanak a cinkék zsákmányt találni. Gyümölcsösök esetén célszerű, ha nem egy fajból áll az ültetvény, kisebbek a táblaméretek, határaikon nem gyümölcstermő fák, cserjések is találhatók, gyepesítettek a sorközök, a kerítések természetes alapanyagúak, hogy a pókfauna is könnyebben meg tudjon telepedni. Kiskertekben a változatos növényzet mellett a kerti berendezések, farakások is növelik a változatosságát az élőhelynek, lehetőséget adva nem csak a pókok és egyéb rovarok megtelepedésének, de adott esetben fészkelési helyet biztosítva a kihelyezett mesterséges odúk mellett.
Egy cinkepár a fészkelési időszakban naponta 300-350 hernyót fog meg. A teljes fiókanevelési periódusban egy pár összesen 7-8000 hernyótól szabadítja meg a fészek környékén élő fákat, cserjéket. Ezen felül a kirepült cinkék a fészek közelében maradnak, néhány hétig a szüleik még etetik is őket, sőt, a másod (harmad) költéskor is a közelben mozoghatnak, és önállóan táplálkozva segítenek a kártevő mentesítésben. A gazdálkodásnál a biológiai védekezésben ez mindenképpen kihasználandó lehetőség.